Rémes ez a kánikula. Olvadozó gondolatok, egybeolvadó érzelmek. A szerelem pedig a szilvával együtt érik.
A nyári munkahelyem 21 kilométerre fekszik a lakhelyemtől. Mivel faluból faluba utazom átszállással, nehéz a menetrendhez igazodnom. A legjobb megoldás, ha a kenesei vasútállomásnál szállok fel a buszra, noha az fél órára van a hoteltól, aminek a recepciósa vagyok.
Első nap, amikor busszal mentem haza, eleredt az eső. Nekem persze mennem kellett, hiszen a vonat nem vár. Meg a busz se. És ekkor történt a szívdobbanás.
Az esőben sétálva egyszer csak valaki megszólalt: "Így el fog ázni a telefonod." Hátranéztem. Patrik volt az, a kikötőmester. 6 évvel idősebb nálam, de velem egykorúnak érzem. Legalábbis elég könnyen elbeszélgetünk. Már a munkaidő végé is elbeszélgettünk egy jó fél órát.
Patrik biciklivel volt, ráadásul kenesei. Hamar hazaérhetett volna, de elkísért majdnem egészen a buszmegállóig a zuhogó esőben. Repült az idő, az elválás pedig szinte már fájt. Később a buszmegállóban ülve keserédes érzés kerített hatalmába. Kicsordultak a könnyeim a zuhogó esőt bámulva, és elmondhatatlan boldogságot éreztem. Két év óta először...
Az újabb találkozásra egy hetet kellett várni. Mikor megláttam, nem értettem a legutóbbi izgalmat. Legalábbis addig nem, amíg meg fel nem kopogott a recepció ablakán. Kb két méter magasból, az ablakból beszéltem vele. Tiszta Rómeó és Júlia - gondoltam akkor magamban, de sajnos véget ért.
Valójában még ekkor se fogtam fel, hogy Patrik mennyire is érdekel engem valójában.
Erre akkor került csak sor, amikor lopva megláttam, hogy a bejárat előtt egy fiatal nő kutyájával játszik és nevetgél a nővel. A szívem egy pillanatra összeszorult. Rosszul esett a látvány, pedig semmi okom rá. "Bárcsak én lennék az a nő, akivel nevetgélsz... vagy a kutya, akivel játszol."
Később Patrik megint feljött beszélgetni egy kicsit, bár most egy belga vendéggel beszélgettem éppen, ezért várnia kellett. Én meg tűkön ültem. "Menjen már el a vendég, és hadd szenteljen a figyelmem Patriknak!"
Mikor végre végeztem a kötelességemmel, Patrikkal eltöltöttünk egy kellemes húsz percet beszélgetéssel és viccelődéssel, és kifújt a történet. Indulnom kellett a buszmegállóba. Patrik még maradt. Ő végigdolgozza a munkaidejét, ami mindkettőnknek 7-ig tartana... Ha nem jönnék el negyed óürával korábban, hogy elérjem a negyedes buszt
